A különböző adatbázisok közti adatcsere pontosságának záloga az egyedi azonosítók alkalmazása. A DOI (digital object identifier) egyedi, permanens azonosító (Bilicsi, 2017), mely biztosítja a tudományos közlemények mindenkori megtalálását a weben. Az irodalomjegyzékekben kattintható linkként való használata jelentősen növeli a láthatóságot. Mivel egyedi azonosító, nagyon egyszerűvé teszi a hivatkozások összegyűjtését (URL7) számítógépes módszerekkel, amennyiben a DOI-t alkalmazó kiadók a publikációk irodalomjegyzékében kölcsönösen feltüntetik a DOI-val ellátott források azonosítóit. Kiemelten fontos, hogy a szerkesztőségek precízen dolgozzák fel a cikkek adatait a központi DOI-adatbázisban – hiszen bármilyen lekérdezés csak annyira lehet pontos, amennyire az azt megalapozó adatbázis az (Bilicsi, 2021) –, és folyamatosan karbantartsák az azonosítóhoz kapcsolt URL-t is (költözés esetén ezt módosítani kell, hogy az olvasók eljuthassanak a teljes szöveghez, bárhová is kerüljön az a weben). Emellett gondoskodni kell a cikkek egy tartalékpéldányának elhelyezéséről is egy repozitóriumban, ahová a DOI-kat át lehet irányítani, ha a folyóirat eredeti weboldala megszűnik.

 

 

A cikkek DOI-azonosítóval való ellátásához csatlakozni kell valamelyik DOI-ügynökséghez. A tudományos kiadványok számára a CrossRef DOI-ügynökség szolgáltatásai a legmegfelelőbbek. Annak érdekében, hogy további szolgáltatások legyenek építhetők a DOI használatára, a cikkek DOI-azonosítóját és az irodalomjegyzékekben szereplő források DOI-azonosítóit linkként kell feltüntetni a kiadványokban és a weboldalakon is. A DOI-regisztráció során az irodalomjegyzékben szereplő DOI-k is beküldhetők a CrossRef adatbázisába. Ezáltal pedig az adatbázisból lekérdezhető egy adott közlemény idézeteinek listája.

 

 

Az Open Researcher and Contributor ID a szerzők egyedi azonosítója (Holl–Bilicsi, 2017). Érdemes feltüntetni minden kutatással összefüggő tevékenység végzése során, legyen az publikálás, kutatási adat közlése, konferenciarészvétel, lektorálás, pályázat stb. Így a kutatók minden kutatással összefüggő tevékenységük során azonosíthatóvá válnak, azok összegyűjtése gépesítetten, az esetleges hibák minimalizálásával és az azonos nevű szerzők elkülönítésével valósítható meg. Az ORCID használata – mint ahogyan a DOI használata sem – nem csupán egy karaktersorozat feltüntetése a publikáción. Ha egy szerzőnek több ORCID-azonosítója is van, vagy az ORCID-profilja üres, ez az azonosító sem képes betölteni a szerepét.

 

 

A Research Organization Registry (ROR) a kutatást végző intézmények egyedi, állandó azonosítója. Lehetővé teszi – többek között –, hogy a szerzőkhöz hasonlóan az intézményeket is kapcsolni lehessen a publikációhoz azok közreadása során, úgy, hogy ez az információ is feldolgozható legyen szoftveresen. Azaz az intézmények kezelése során biztosítja az egyértelmű azonosítást. Bár a ROR-azonosítót feldolgozó adatbázisból még kevés van, prognosztizálható, hogy hamarosan ennek az azonosítónak a használata is igen elterjedtté fog válni.

 

Ahogy korábban már említettük, a nemzetközi bibliográfiai adatbázisok minősítési szempontjai is nagy részben technikaiak, azaz a kiválasztási folyamat a gépi eszközökkel jól kezelhető, és a statisztikai mutatók képzésére alkalmas kiadványok beválogatását célozza.

 

Egyre több folyóirat jelenik meg kizárólag elektronikusan (Holl, 2017), amelyek nyomtatott példányai már nem kerülnek be a könyvtárak gyűjteményeibe. Ezeknek az online tartalmaknak a hosszú távú megőrzéséről gondoskodni kell, különben egy-egy folyóirat költöztetésekor az archívum egy része elérhetetlenné válhat, de a kiadvány megszűnésekor a szerver lekapcsolásával akár a teljes dokumentumállomány elveszhet. A könyvtárak mint memóriaintézmények évszázadok óta gyűjtenek, katalogizálnak és tesznek hozzáférhetővé az olvasók számára tudományos szakirodalmat. Ugyanezt a tevékenységet folytatják a könyvtárakban üzemeltetett repozitóriumok. Ezek olyan digitális gyűjtemények, melyek a könyvtárak raktárához hasonlóan meghatározott elvek szerint épülnek fel, fenntartásuk hosszú távra tervezett, de a megőrzés mellett a nyílt hozzáférés ügyét is támogatják.